Kapcsoló egy új világra

Lehet ez egy kicsit megdöbbentően fog hangzani, de be kell valljam, néha azon gondolkodom, hogy mennyire praktikus lenne egy olyan világban élni, ahol egyszerűen egy kapcsolóval átkapcsolhatnánk a másik embert, ha már nem tudunk vele mit kezdeni. Gondolom, ebből még nem érteni semmit, megpróbálom érthetőbben elmagyarázni…

Azt hiszem, mindenki életében vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen semmi nem jó. Panaszkodnak, ha nem süt a nap. Félnek attól, hogy meg fognak fázni és D-vitaminy hiányuk lesz, ami tudvalevőleg a koporsó előszobája, onnan pedig már csak egy lépésnyire kacsintgat a kaszás… Természetesen, ha süt, akkor azon keseregnek, hogy le fognak égni, innen már csak egy szempillantásnyi idő a bőrrákig eljutni, ami tudvalevőleg a koporsó előszobája, onnan pedig már csak egy lépésnyire kacsintgat a kaszás…

Azt gondolom, már értitek mire is szeretnék kilyukadni ezzel a sok locsogással… A lényeg, hogy mindennél jobban szeretném elérni, hogy egyszer az életben az ilyen típusú felebarátaink is elérjenek az elégedettség olyan szintjére, amikor eszükbe sem jut a halál, a panaszkodás vagy az előszoba. Erre való megoldásként jutott eszembe az a nagyszerű ötlet, a kapcsoló. A kapcsoló, amit ha ráirányítasz valakire és megnyomod a bűvös piros gombot, akkor alapjaiban képes leszel megváltoztatni a másik attitűdjét. A negatív hullámai eltűnhetnek az óceán mélyén és átveheti a helyüket valami egészen más, valami sokkal jobb.

Kapcsoló, azért, hogy elhallgass

Mielőtt még bárki is azt hinné, hogy kizárólag nemes és tiszteletreméltó gondolataim vannak… Nos, azt most ki kell ábrándítanom. Szót kell ugyanis ejtenem azokról az embertársaimról is, akik egy kicsikét hajlamosak felvinni az ember vérnyomását. Nem is azzal, hogy sokat beszélnek, hanem azzal, amit közölni próbálnak… Álljon hát itt néhány példa azokról, akiken szívesen alkalmaznám az egyelőre sajnos még csak a képzeletemben létező kapcsolót:

• Mari néni a harmadikról
  Mari néni mindig, mindenkiről tud valami szaftosat. Ezzel még nem is lenne gond, ha nem lenne nagyot halló és érezné úgy, hogy muszáj megosztania mindenkivel a dolgokat. Természetesen ordítva. (Gyakran még magával az érintettel is.) Na, őt néha azért lenémítanám, mint egy Justin Bieber klipet a tévében.
• Srác a mekiből
  Nevezzük csak srácnak. Szerencsére a nevét általában elfelejtem, de azért nem akarnám ám őt leleplezni ország-világ előtt. Szegénykének talán derékba törném az egész párkeresési karrierjét. Meg aztán én is emberből vagyok… No, de visszatérve a lényegre… Fiatal voltam és bohó. Ő pedig idősebb és első blikkre vonzóbb. Tehát elmentem vele egy randira, ami egészen jól indult… Aztán a mekis fagyi fölött átbeszélve, a legnagyobb természetességgel közölte, hogy ő nincs meggyőződve arról, hogy én nem csak az ő képzeletében létezem. Ezt egészen hosszan ecsetelte. Azt hiszem, mindenki érti már melyik ponton szerettem volna kikapcsolni. A kapcsoló azonban még mindig csak a képzeletemben létezik. Ellentétben ezekkel, amik nagyon is valósak:https://ledguru.hu/villanyszereles/kapcsolo-182
  De visszatérve a felsoroláshoz…
• az elit anyuka
  Frissen szült és kevésbé „tökéletes” anyukák érzéseire különösen veszélyes. Öt órával a szülés után már vissza is nyerte a lánykori alakját és még beszél is róla. Angyali kinézetű gyermeke már az első naptól kezdve átalussza az egész éjszakát és a kedves anyuka soha nem jelenik meg sehol hányásfoltos ingben. Ha ez még nem lenne elég az idegek borzolásához, azért azt még gyorsan hozzátenném, ami végképp elgondolkodtatott a kapcsoló használatán… Ez pedig nem más, minthogy, különös ismertetőjegyei közé tartozhat még az is, hogy Schorbert Norbi csókokkal hinti még a lába nyomát is. (Természetesen csak abban az esetben, ha Réka épp nincs a közelben. Mondjuk, épp az edzőteremben izzad, hogy leadja azokat a csúnya, házasságrontó kilókat.)
  Végül, de nem utolsó sorban álljon itt egy újabb férfiegyed, kizárólag azért, hogy megtartsuk a nemek arányát. (A mai világban igen kellemetlen élményeket okozhat, ha az ember felkerül a feministák feketelistájára…)
• az edzős fiú
  Mikor megláttam az edzőteremből kifelé sétálva még nem tudtam, hogy mit vállalok, amikor szóba álltam vele. Nos, aztán hamar leesett, hogy rövid ismeretségünk részemről nem fog folytatódni, vagy, ha lehet, még rövidebbre venném. A fiú ugyanis beszélt. Hosszan, kevés artikulációval, majd’ szétesett olyan laza volt és a világért sem akart még csak egy pillanatra sem a szemembe nézni. A téma természetesen az izmaira terelődött. (Igazából csak ő beszélt, szóval valójában ő maga volt a „terelő”.) Erről természetesen sokat lehet beszélni, mivel legalább izmosnak izmos volt. Sajnos ennél több jó tulajdonságot nem sikerült megtudnom róla, de egy pont után már nem is akartam. Újfent a kapcsoló felé terelődtek a gondolataim.

Összegzés: kapcsolóra tényleg szükség van?

Azt gondolom, hogy az életben mindennek megvan az oka. Annak is, hogy miért nem találták még föl ezt az általam csodálatosnak gondolt eszközt és annak is, hogy ennyifélének születtünk. Úgyhogy a legjobb megoldás és ezt most magamnak is írom, ha nem vágyakozunk egyelőre nem létező találmányok után, hanem megtanuljuk inkább elfogadni vagy elkerülni egymást. Szerencsére a bolygónk lehetőséget ad mindkettőre.