Angol bulldog akkor és ma

Tegye fel a kezét, aki tudja, hányféle bulldog fajta létezik, persze az angol és a manapság oly népszerű francia kivételével. Na ugye, nem sokan vannak, akik tuják, hogy van még amerikai, sőt, ausztrál bulldog is, sőt, bár nem elismert fajta, és legtöbben keveréknek tartják, létezik egy úgynevezett catahoulai bulldog is.  És akkor még nem is beszéltünk arról a sok-sok fajtáról, melynek ősei között előkelő helyet foglalnak el a bulldogok. Ha pedig nagyon ragozni akarjuk a kérdést, akkor odáig jutunk, hogy az összes bulldog féle, és bulldog vérrel rendelkező ebféle közös őse valamilyen masztiff volt, ezáltal pedig a családfát egész messzire tudják visszavezetni. Lehet tehát dicsekedni.

Bár vallják, hogy már az időszámítás előtti 2200-as évek tájára datálható leleteken is találtak angol bulldog jellegű kutyákat ábrázoló képeket, sőt, az i.e.7. században reliefeket is, azért ezek a kutyák még kissé másfajta jelleggel bírtak, mint a mai bulldogok. Legközelebb talán a mai amerikai bulldoghoz álltak, legalábbis méret tekintetében, ugyanis minden ábrázoláson hatalmas méretű, nagy fejjel és széles pofával bíró ebeket láthatunk. Ezek a kutyák akkoriban harci kutyák voltak, az emberek szórakoztatására arénákban viadaloztatták őket. Kellett hát a méret és az erő.

A mai bulldogok ősei a 16-17. század Angliájában születtek, mégpedig masztiff és alaunt kutyák kereszteződéséből. Ez utóbbi kutyák a mészárosok kutyáiként voltak ismertek, közös jellegzetességük pedig a nagy test és a még nagyobb erő. A mai angol bulldog őse is mészáros kutya volt, feladata pedig a nyájak terelése és őrzése, valamint aktív és lehetőleg győztes részvétel a bikaheccelések során. Sőt, bármilyen meglepő, állítólag még medvevadászatokra is mentek velük, bár, mint említettük, ekkoriban még azért nagyobbak voltak a bulldogok. Munkakörükre utal az elnevezés is, azaz a marhák mellett végzett munkájukra, ugyanis az angol bika (bull) és kutya (dog) szavak összevonásából lett az elnevezés.

A bikaheccelés, azaz bullbaiting a korabeli Angliában igen népszerű szórakozás volt. Az arénákban zömében bullmasztiffok, bullterrierek és angol bulldogok szerepeltek. Feladatuk a bika legérzékenyebb pontjainak, köztük az orrának elkapása volt. Ha ez sikerült, akkor kemény bulldogharapással szinte lógtak a hatalmas és erős állaton. Az, hogy meg tudták ott tartani magukat, annak volt köszönhető, hogy előreugró állkapcsuk miatt az orruk szabadon maradt, így nem jelentett akadályt a légzésben az erős fogás. Egyébként ezek a kutyák már jóval kisebbek voltak, mint a korai bulldogok, ami nem véletlen. A hatalmas és robosztus termet nem sok haszonnal járt volna az arénákban, sokkal inkább számított a gyorsaság, a fürgeség. Ekkoriban a súly 30-45 kiló, a méret 45-65 centi körül mozgott.  Mivel azonban a hatalmas bika megfékezésére csak egyetlen esélyük volt, azaz ha elsőre olyan pontot találnak el rajta, hogy a fájdalom megállítja a több száz kilós állatot, hát a bulldogoknak nagyon céltudatosan, rettenthetetlenül és gyorsan kellett cselekednie. Amelyiknek ez nem sikerült, könnyen a bika patái alatt végezte, vagy ha nem, a gazdája csapta agyon.

Így lett a hétköznapok munkás ebéből idővel a viadalok sztárja az angol bulldog.  Aztán relatív röpke tündöklés után, amikor a 19. században betiltották a különféle állatviadalokat, így a bikahecceléseket is, más feladatot kellett keresni a bulldogoknak is.

Gentleman a családban – az angol bulldog eleganciája

Aki kevéssé ismeri a fajtát, az minimum felnevet a címen, és a bulldogról a Trabantos dal sorai jutnak eszébe, miszerint döcög és pöfög, hű, de kafa. Igaz, a bulldog döcög, pöfög, szuszog, horkol, pukizik, és egy csomó mókás dolgot művel.  Mégis, a bikaheccelések korának leáldoztával sikerült olyanná formálni az angol bulldogot, amely a legúribb körök tetszését is elnyerte.  Csökkent a méret, a jellegzetes fajtaegyek az extremitás határáig lettek eltúlozva, és született végül egy teljesen extravagáns kinézetű eb, mely tökéletesen illeszkedett a viktoriánus kor után modernizálódó Anglia világába. Ez lett a ma is ismert angol bulldog.

Persze a nagy népszerűség sok fajtának vált már ártalmára, a divat pedig nem csak az emberek, de a kutyák életét is képes megkeseríteni. Nem volt ez másként az angol buldoggal sem. A sok, annyira kedvelt, ám egyre jobban eltúlzott különlegesség idővel a fajta kárára vált, és bár a legkisebb gondot az egyre többször groteszkké váló megjelenés okozta, az egészségügyi gondokra idővel egyre többen felfigyeltek.

A ráncos bőr miatt komoly bőrbetegségek, a fejen szemproblémák jelentkeztek. A nagyon szélessé vált mellkas miatt a végtagok deformálódtak, a mozgás nehezítetté vált. Az egyre rövidülő pofa miatt az orrnyílás egyre inkább beszűkült, ennek köszönhető a szörcsögő, szuszogó hang. Ám mindez légzési problémákkal járt, és bizony kihatott a szív működésére is. A végtagokat érintő problémák miatt egy idő után már a párzás és az ellés sem ment emberi segítség nélkül. Az angol bulldog egyre több gondot jelentett a tenyésztőknek….

A boldog bulldog

Szerencsére sokan eszméltek, és rájöttek, hiába változott sokat előnyére az angol bulldog természete, ha a külleme miatt temérdek vele az egészségügyi probléma. Igyekeztek a klassz természetet hangsúlyozni, és kivonni az extrémitásokat a fajtából. Maradt mára egy tündéri, kedves úr, angol bulldogként élve mindennapjait. Egy fajta, amely kimért, de nem tolakodó, kedves, de nem ragacsként tapadó. Okos, de akaratos, makacs és konok, igazi jellem, mely tisztában van azzal, hogy senki nem marad érzéketlen vele szemben.

A legjobb benne pedig az, hogy az agresszivitás legkisebb szikrája sincs meg benne, imádja az embereket, lehetőleg mindet, ha pedig még gyerek is a kétlábú, a rajongás feltétlen. Mindez persze addig tart nála, amíg ő lehet az első és legfontosabb, hiszen ha ezt bárki megkérdőjelezi, előtérbe kerül a híres bulldog büszkeség, mely a megadás szót hírből sem ismeri.

Ha pedig a gazdi azt gondolja, lusta élet kell a bulldognak, nagyot téved. Bár soha nem lesz belőle az agility pályák repkedő és ugráló sztárja, a jó anatómiájú angol bulldog igenis sportos és aktív kutyává fejleszthető. Arra azért a nagy túrák során vigyázni kell, hogy a meleget a rövid orr nehezen tolerálja, de hát kánikulában nekünk sem egészséges a megerőltető sport.